„A pálya közepén álltam. Éreztem a csöndet, ahogy a labda a kapufán csattant. Egy pillanatra mindenkinek megállt a szívverése”; „Néma csönd lett, mintha kiürítették volna a stadiont. Lehetett volna hallani, ha leejtenek egy gombostűt. Aztán felszabadítottunk, és szinte felrobbant az aréna, mintha gólt szereztünk volna” – így emlékezett vissza később az argentin Leopoldo Luque, illetve Mario Kempes arra a drámai pillanatra. Amikor ha egy kicsit beljebb megy az a labda, akkor…
Mi, magyarok tökéletesen át tudjuk érezni a hollandok helyzetét. Ők Eb-t nyertek labdarúgásban, mi olimpiát. A vb-siker viszont egyik nemzetnek sem jött össze, a hollandok háromszor, mi kétszer játszottunk vb-finálét.
A hollandok 1974-ben már a 2. percben vezetést szereztek a minden idők egyik legjobbjának számító Johan Cruyff-fal felállva. Mégis kikaptak a házigazda NSZK-tól.
Négy évvel később a holland futballisten, Cruyff nem vállalta a vb-szereplést.
Szerencsére volt egy „ikertestvére”. Rob Rensenbrink arcra is nagyon hasonlított rá, és a góllövés szempontjából is remek helyettesnek bizonyult. Igaz, büntetőkből szórta a gólokat Argentínában, de hát a tizenegyest is be kell rúgni, márpedig ő egész karrierje során csupán kétszer (!) rontott a mészpontról.
Hollandia megint fináléba jutott, az akkori kapitány, Ernst Happel szerint már ez bravúr volt akkor és ott.
Ma már történelem, hogy az 1978-as vb-döntőt Argentína nyerte meg 3-1-re Hollandia ellen. Mario Kempes a hosszabbításban 2 gólt szerzett, ezzel pedig világbajnok, a torna gólkirálya és halhatatlan futballista lett.
De ha egy picit vissza tekerjük az idő kerekét, akkor fogjuk látni, hogy ez a futball elképesztően kegyetlen játék tud lenni. Egyetlen mozdulat is teljesen meg tudja változtatni egy labdarúgó teljes életét. Ezzel párhuzamosan pedig egy egész nemzet életét.
A 91. percben tartott a mérkőzés, és 1-1-re állt Hollandia Argentínával. Még nem volt sehol az a Kempes-dupla, még nem volt sehol az argentin diadal, és nem is született volna meg…
Ha…
Persze nincs ha.
A holland Krol végzett el szabadrúgást saját térfeléről, még a kezdőkörből. Hosszú előreívelése kikerülte Olguínt, és éppen Rensenbrink előtt landolt. A nyurga támadó az ötös bal sarkánál elpöckölte a labdát a kimozduló Fillol mellett, az argentinok óriási szerencséjére a jobb kapufa kisegítette őket...
Kb. 2 méteren múlt! Ha egy kicsit beljebb megy a lövés, Hollandia világbajnok, Rensenbrink gólkirály, egyúttal a vb-döntők egyik legdrámaibb góljának szerzője.
Rob Rensenbrink csodálatos focista volt. Egyik csapattársa szerint Cruyff szintjén mozgott, de ezt képtelen volt elhinni.
Bizonyos értelemben ki is lóg ebből a sorozatból, hiszen neki volt egy rakat olyan meccse, amin nagyot alkotott: bekerült mind a ’74-es, mind a ’78-as vb álomcsapatába is!!!
De…
Azért egy mai fiatal fociszerető nyilván hallott Cruyffról, hallott Van Bastenről, talán Rijkaardról, esetleg Gullitról – viszont Rensenbrinkről? Aligha.
2020 januárja óta ő is az égi focipályákon rúgja a bőrt, és haláláig ez a kapufa nyomasztotta őt. Ezzel azonosították.
Rensenbrink már játékosként szélsőségesen introvertált volt, visszavonulása után pedig teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. Jobbára horgászattal tengette az idejét. A holland labdarúgásról könyvet író David Winnernek sikerült megtalálnia – már ez bravúr –, és szóra bírnia őt.
„Voltak lövéseink, helyzeteink az első félidőben, vezethettünk volna kettő nullára is. És az a kapufa az utolsó percben? Az nem volt akkora helyzet. Csoda, hogy egyáltalán a kapufát eltaláltam. Nem volt rá esélyem, hogy lekezeljem a labdát, vagy befelé húzzak. Állt egy védő előttem, így egyből lőnöm kellett. A kapus csak egy nagyon keskeny sávot hagyott szabadon. Néha az jár a fejemben, jobb lett volna, ha teljesen elrontom, a kapu közelébe sem megy a lövés. Mert akkor az emberek nem kérdeznének rá. Ha nagy helyzet lett volna, még mindig megviselne, de higgye el, onnan képtelenség lett volna belőni!”
Mi elhisszük, de sajnos a futball már csak ilyen. Néha úgy rögzülnek dolgok, hogy akár még az alapvető logikát is nélkülözik (erre majd érdemes visszatérni a Byron Morenóról szóló részben!).
Hiába lehet igazság abban, amit mondott Rensenbrink, és hiába hagyott ki egyébként már előtte is két helyzetet a fináléban, ettől még ő örökre az a játékos marad, aki nagyjából két méternyire volt attól, hogy az legyen, aki ma Johan Cruyff.
Ferkai Marcell
(A sorozat korábbi részei itt elérhetőek, az ugyanennek a tematikának a pozitív változatát – Egymeccses futballcsodák – pedig ide kattintva lehet olvasni.)
