David Beckham 2002-ben győztes gólt szerzett a világbajnokság csoportkörében Argentína ellen.
Ezzel vezekelt vagy éppen állt bosszút Argentínán, amely ellen négy évvel korábban a vb-n piros lapot kapott, Simeone mesterkedésének is köszönhetően. Az a kiállítás sokba került, az angolok kiestek, és Nagy-Britanniában Beckham lett a bűnbak.
Egyébként nem csak a ’98-as események miatt sorsszerű, hogy épp Beckham intézte el az argentinokat (akik amiatt a vereség miatt is végül szégyenszemre nem jutottak tovább a csoportjukból). Hanem azért is, mert az a játékos is argentin volt, aki miatt majdnem lemaradt a tornáról Beckham…
„Nagyon vártam a második találkozót, a Deportivóval mindig izgalmas meccset játszunk. (…) Éppen kezdtük elkapni a fonalat az első félidő közepén, amikor vállaltam egy kockázatos összecsapást az ő térfelükön, nem messze a kezdőkörtől. Azt hiszem, Aldo Duscher elhatározta, hogy követi egy másik argentin középpályás példáját, s beírja a nevét az életembe. Úgy számoltam, hatvan százalék, hogy enyém lesz a labda, negyven, hogy az övé. De ilyenkor, ha a győzelemre törsz, nem érzékeled a veszélyt. Előtte értem el a labdát, el is tudtam rúgni, mire odaért. Páros lábbal rácsúszott a bal lábamra.” Idézet Beckham önéletrajzi könyvének magyar verziójából.
A Bajnokok Ligája-mérkőzésen bemutatott belépő következtében eltört Beckham lába, de szerencsére rendbe jött a vb-re. (Igaz, finoman szólva nem volt csúcsformában.)
Az eset másik főszereplőjére viszont ráégett a történet. Talán nem annyira, mint Nigel De Jongra a Xabi Alonso elleni durvaság, hiszen ha az a kérés egy futballbaráttól, hogy mondjon egy durva belépőt, ami elsőként eszébe jut, feltehetően a hollandét nevezi meg.
Ha viszont valami csoda folytán szóba kerül Aldo Duscher neve, akkor már csak és kizárólag a Beckham-eset jöhet fel vele kapcsolatban.
„Igen, pszichikailag túljutottam rajta. Mindig olyan ember voltam, aki próbálta a dolgok jó oldalát nézni, és erre is egy nagy tapasztalásként tekintek. Szerencsére ez már feledésbe merült, és ha Argentínában vakációzom, senki sem teszi szóvá” – mondta később.
Azt is hozzátette, hogy belső középpályásként nem engedhette meg, hogy az ellenfél domináljon, és ez néha keményebb közbelépéseket eredményezett. De soha nem állt szándékában sérülést okozni.
Jó ezt olvasni, mert közvetlenül az eset után nagyon nem ez volt a felállás. Duscher össztűz alá került; akkor még azt nyilatkozta, nem tudja, meddig bírja a nyomást.
Megesett, hogy hét-nyolc angol újságíró követte őt (még azzal is megvádolták, hogy az argentin kapitány, Marcelo Bielsa kérte meg, hogy tegye harcképtelenné az angolok sztárját az angol–argentin előtt), rászálltak a szurkolók, a játékvezetők (úgy érezte, olyan szabálytalanságokért kap lapot a La Ligában, amikért más nem kapna) meg úgy általában a nyilvánosság. Hetekig alig tudott aludni a Beckhamtől azon frissiben telefonon elnézést kérő argentin.
Az külön érdekesség, hogy 2005-ben a kurtán-furcsán távozó Roy Keane helyére le akarta igazolni Duschert a Manchester United. Végül is maga Duscher mondott nemet, hiszen közeledett a németországi világbajnokság, és félt, hogy a Unitedben nem játszana rendszeresen, ezáltal lemaradna a vb-ről. (Később már nem jelentkezett az angol csapat, amely Carrick személyében meg is találta Keane utódját.)
Pedig milyen pikáns lett volna, ha épp egy korábbi Manchester-sztárt elintéző játékos öltözött volna vörösbe. Annál már csak az lett volna pikánsabb, ha a Real Madridnál összeállt volna a Beckham, Duscher páros a középpályán. Merthogy annak idején az elmundodeportivo.es ezt is megszellőztette!
2007-ben még a Newcastle-nél került szóba a neve, abból nem lett semmi, úgyhogy végül a Deportivóból a Santanderhez igazolt Duscher, majd Sevilla, Espanyol, Barcelona SC, Enoszisz Neon és Veria. Így jutottunk el a 2013-as visszavonulásáig.
Ferkai Marcell
(A sorozat korábbi részei itt elérhetőek, ugyanennek a tematikának a pozitív változatát – Egymeccses futballcsodák – pedig ide kattintva lehet olvasni.)
