- Egy elmaradt verseny után és későbbi edzéshelyszínén, Mallorcán érte önöket a halasztás hivatalos híre március 24-én…
- Igen, és úgy döntöttünk horvát edzőtársammal, nem maradunk. Három napra rá, 27-én még sikerült megszervezni, hogy hazajussak, azonnal Csopakra jöttem az egyesületembe. A klubom felajánlotta a területét, senkivel nem érintkeztem, kéthetes karanténba vonultam magamtól, de egyébként köteleztek rá és a hatósági karantén idejét ott töltöttem, a kerítésen volt a piros cédula. Onnan öt napja szabadultam, úgyhogy azóta a családommal vagyok.
- Akkor öröm az ürömben, hogy többet tud együtt lenni a családjával.
- Abszolút, ennek az egynek nagyon örülök, és új helyzet állt elő, mert ilyen még nem volt, a feleségem dolgozik, úgyhogy az időm nagy részében én vagyok otthon a gyerekekkel (nevet). Felcserélődtek a szerepek, hirtelen a mélyvízbe ugrottam.
- Most olimpia helyett főállású apuka lett?
- Mondhatjuk, bár kapok naponta 2-3 órát, hogy tudjak edzeni.
- Mennyire vette el a motivációját ez a halasztás?
- Nagyon nagy csalódás volt, nem tudom, a többi sportoló hogy van vele, szerintem ők is hasonlóképpen. Talán azokat nem érintette mélyen, akiknek a 2024-es olimpiai is a fix terveik között volt. Én úgy tervezem, hogy ez lesz az utolsó olimpiám és már rengeteg munkát öltem bele, sok áldozatot hoztam, hogy tisztességgel szerepeljek a magyar zászló alatt. A csalódást azonban sikerült átfordítani. Megtaláltam a pozitívumokat is erre a plusz egy évre.
- Mik ezek?
- Mint csapat, jobban fel tudunk készülni az olimpiára. Itt azért hatalmas logisztikára van szükség, hogy például kijussanak az olimpiára a hajók. Extrém időjárási körülményekre számítunk és szeretnénk összerakni egy olyan konténert majd, ahol vitorlázás előtt a bemelegítés és vitorlázás után a levezetés ott helyben megtörténhet, és hát, ebben nem voltunk túlságosan jók, kicsit le voltunk maradva, szerintem két hónappal. Úgyhogy nagyon nagy kapkodás lett volna ott az olimpia előtt, szóval a pozitívumot ezt látom benne egyelőre, hogy még jobban fel tudunk majd e téren készülni.
- Abban a napi 2-3- órában, amit a családtól kap naponta edzésre, milyen edzésmunkát tud végezni?
- Konditermi edzéseket végzek, a klubban van egy terem, amit én használok egyedül. A felszerelésemnek egy része Mallorcán maradt, a másik része, a hajóm például már elindult Japánba, az olimpia helyszínére, mert ugye, a tervek szerint előtte ott edzőtáboroztam volna egy hónapot, és hála istennek az utolsó pillanatban sikerült visszafordítani a konténert. Így most érkezett vissza két napja a hajóm, kipakoltunk, úgyhogy jövő héttől egyedül ugyan, de legalább vízen, a Balatonon tudok edzeni.
- Mindenkinek felborult a szakmai és pénzügyi terve. Hogyan tud tervezni ebben a helyzetben?
- A cégek nem fognak a zsebükbe nyúlkálni, hogy támogassák a sportot, mindenki nehéz helyzetben van. Csak azt tudom tenni, hogy a legjobb és legrosszabb eshetőségre is felkészülök, és megteszek mindent, hogy felkészüljek az egy évvel később megrendezendő olimpiára is. Ami még nagyon nehéz, és ami a legfontosabb az én sportágamban is, az edzőpartner kérdése. Nekem ugye, van egy horvát edzőpartnerem, akivel három éve nagyon jól együttműködünk, viszont mi most el vagyunk szakítva egymástól, továbbá az edzőfelszerelésünk Spanyolországban, Mallorcán ragadt. A világbajnokság májusban lett volna, de azt is elhalasztották talán szeptemberre vagy októberre. Ez lenne az első és egyetlen verseny, mert az össze többit törölték. A legjobb forgatókönyv az lenne, ha július végén vissza tudnánk menni a mallorcai edzőhelyünkre és ott tudnánk folytatni a felkészülést.
- A halasztással elmaradnak a tervezett, hajójával kapcsolatos tesztek is. A következő időszakban választott volna ki a beszerzett új vitorlák közül kettőt az olimpiára?
- Most vásároltam hat vitorlát, ezek után teljesen feleslegesen, hiszen azokból szerettünk volna kettőt kiválasztani, amivel az olimpián indultam volna. Nos, az a hat vitorla, az most csücsülni fog elég sokáig, ami alapvetően nem tesz jót nekik, nem tesz jót a vitorlaanyagnak, hogy pihen. El kell majd használni edzésre, és jó lett volna, ha ezen most túllehettünk volna. Ez most a felkészülésem költségvetését fogja terhelni, és ezt majd még egyszer végre kell hajtanunk jövőre.
- Most választotta volna ki a tartalék árbócát is az olimpiára?
- Valóban, van egy árbócprogramunk is, ami az árbocteszteléshez ért. Alapvetően van egy nagyon jó árbócom, amivel szinte minden körülmény között tudok teljesíteni, és emellé kerestünk egy vésztartalékot. Azért ez egy technikai sportág és bármikor eltörhet vagy megsérülhet az első számú árbóc, és ekkor jó, ha van B-opcióm. Ezzel jól állunk, meg is érkezett, csak nem tudom, hogy milyen, mert nem volt lehetőségem még kipróbálni, mivel pont akkor érkezett meg oda Mallorcára, amikor már másnap nem vitorlázhattunk. Úgyhogy most az is ott áll a Mallorcán ragadt edzésfelszerelések között. Viszont ezt legalább az elkövetkező egy évben kényelmesen lesz idő tesztelni, és tessék, akkor ez is egy pozitívum a halasztásban.
- Káosz uralkodik most a világban és hallva ez elmúlt egy hónapját, az ön életében is igencsak azt okozott. Ha most szurkolóként hallaná a saját történetét, mit kívánna önmagának erre az egy évre?
- Persze, a sport az első, de én igazából most azt szeretném, hogy minél kevesebb áldozattal vészelje át ez a kis ország és a világ ezt a koronavírust, majd pedig, hogy azután mindenki újra azt csinálhassa, ami a dolga.
KALMÁR ÁGNES
